2009. augusztus 30., vasárnap

Vers

Ezt a verset ma reggel kaptam, nagyon tetszik, köszönöm szépen:


Néha fájnak a szavak,

Néha könnyt fakasztanak.

Mégis így jó, mégis oly szép.

Néha bántanak a dolgok,

Néha tehetetlenül forgok.

Mégis kell még, mégis szép az emlék.

Néha szép az élet,

Veled sosem félek.

Hadd, hogy így legyen, hidd el, kell nekem.

Néha az öröm a hab a kádban,

És te vagy a fény az éjszakában,

Hát fogadd el kezem és színezd ki életem.

Legyen kék, zöld, egy kicsit fekete, olykor sárga,

Így nem lesz majd csupasz, egyedül szomorkodó árva,

Látva szája tátva és csak a pillanatra várva,

Tudja majd, hogy mit kell tenni, nincs más hátra.

Néha szépek a szavak,

Néha mosolyt fakasztanak,

Tudjuk így jó, tudjuk így szép.


2009. augusztus 27., csütörtök

Egy gyerek feljegyzései

Cat oldalán találkoztam ezzel a fantasztikus listával:

  1. Ne kényeztess el! Pontosan tudom, hogy nem kaphatok meg mindent, amit kérek. Csak próbára akarlak tenni.
  2. Ne félj attól, hogy határozott legyél velem! Jobban szeretem, mint ha nem vagy az. Olyankor mindig tudom, hogy hányadán is állok.
  3. Ne használj erőt ellenem! Ettől csak azt tanulom meg, hogy csak az erő az, ami számít. Sokkal jobb, ha vezetnek.
  4. Ne légy következetlen! Ez összezavar és arra ösztökél, hogy mindent megpróbáljak - hátha sikerül.
  5. Ne ígérgess, mert lehet, hogy nem tudod betartani! Ez csökkentené a beléd vetett bizalmamat.
  6. Ne dőlj be provokációimnak, amikor olyanokat mondok és teszek, amelyek felbosszantanak! Mert ha igen, még több ilyen "győzelmet" fogok kicsikarni.
  7. Ne vedd nagyon a szívedre, amikor azt mondom: "-Utállak!". Én sem gondolom ezt komolyan, de azt akarom, hogy bánd meg, amit tettél velem.
  8. Ne akard, hogy kisebbnek érezzem magam, mint amilyen vagyok! Mert ha igen, "nagyfiúként" fogok viselkedni.
  9. Ne csinálj meg nekem olyanokat, amiket én is meg tudok csinálni! Ettől úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, és továbbra is a szolgálatomban foglak tartani.
  10. Ne fordíts túl sok figyelmet a "rossz szokásaimra"! Ez csak arra bíztat, hogy folytassam őket.
  11. Ne javíts ki mások előtt! Sokkal jobban odafigyelek, ha négyszemközt és csendesen mondod el, amit akarsz.
  12. Ne próbálj a viselkedésemről beszélni egy konfliktus közepén! Bizonyos okok miatt sokkal rosszabb a fülem ilyen esetekben, az együttműködési készségem pedig még rosszabb. Az rendben van, ha megteszed amit akarsz, de ne beszéljünk róla, majd csak később.
  13. Ne prédikálj! Meglepődnél, ha látnád, mennyire tisztában vagyok azzal, hogy mi a jó és mi a rossz.
  14. Ne éreztesd velem úgy, mintha a hibáim bűnök lennének! Meg kell tanulnom, hogy úgy hibázhassak, hogy azért még ne érezzem magam rossznak.
  15. Ne szidjál! Ha mégis megteszed, úgy kell ez ellen védekeznem, hogy süketnek tettetem magam.
  16. Ne kelljen megmagyaráznom, hogy miért tettem valamit rosszul! Néha tényleg nem tudom, hogy miért tettem.
  17. Ne tedd nagyon próbára az őszinteségemet! Lehet, hogy csak annyira megijesztesz, hogy hazudnom kell.
  18. Ne felejtsd el, hogy imádok mindent kipróbálni! Sokat tanulok ebből, így hát viseld el.
  19. Ne védj meg tetteim következményeitől! Ezekből tudok tanulni.
  20. Ne figyelj oda túlzottan az apróbb betegségeimre! Lehet, hogy élvezni fogom a betegséget, ha ilyenkor sokkal jobban odafigyelsz rám.
  21. Ne vezess félre, ha őszintén kérdezek valamit! Mert ha igen, azon fogom magam észrevenni, hogy nem teszek fel több kérdést, és valahol máshol fogok választ találni.
  22. Ne válaszolj a "hülye" vagy értelmetlen kérdésekre! Mert ha igen, akkor azon veheted észre magad, hogy állandóan "kérdésekkel tartalak".
  23. Soha ne akarj úgy tűnni, mintha tökéletes vagy csalhatatlan volnál! Én nem tudom ehhez mérni magamat.
  24. Ne izgulj amiatt, hogy kevés időt töltünk együtt! Az számít, hogy hogyan töltjük el az időt, amit együtt töltünk.
  25. Ne keltsék fel félelmeim az aggodalmadat! Ettől én még jobban fogok félni. Mutass bátorságot!
  26. Ne felejtsd, hogy nem tudok jó adag megértés és bátorítás nélkül meglenni, és -ha tényleg megérdemlem - a dicsérő jóváhagyást is hiányolom. A szidást azonban sohasem.
  27. Kezelj úgy, mint ahogyan a barátodat kezeled, és akkor én is a barátoddá válok! Ne felejtsd, többet tanulok a jó példából, mint a kritikából!

...ja, és nagyon szeretlek, és kérlek, te is szeress!

Köszönöm szépen Cat :)

2009. augusztus 17., hétfő

Csoda

Körüzenetben kaptam, melyeket általában el sem olvasok, de ez annyira szép és megható...

"Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy
lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és
gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek
nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan
visszatöltötte a
pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón A hat
háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián
Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá
egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak
lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és
megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. -
Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam -
tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a
patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát
szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt
mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe
kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat.. Sajnos nem tudok neked segíteni -
felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy
nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De
Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagoi férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az
összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi -
Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú
csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni
a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te
szeretnél.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az
idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem
telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig
vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került
volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy
dollárba és tizenegy centbe. no és egy gyermek töretlen hitébe."