Mindannyiunknak meg van a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák amik mindannyiunkban meg vannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé, és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen s a jót meglátni másokban... Addig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni, és amíg nem találod meg a helyed a világban...
2013. augusztus 28., szerda
A vitorlás
Törött álmok vitorlását sodorja a szél
Idelent egy bolond ember örökké remél.
Átkozottul élve talán beköszönt a tél,
Ha lelkem nyáron minden percben rettegetten fél.
Álmok vitorlása néha parton meg-meg áll,
Ha búcsúzni kell, integet, ha marad, eltalál.
Örvény mélyén forgolódva válaszokra vár,
Ki az a lány, aki maradt s érte miért nem kár?
Múló vihar után néha előbukkanó
Kapitánya a hajónak, nem elmondható.
Csak néz, és gondol arra most még, aki maradó,
Csak menne tovább, de nem hagyja: szíve, pusztító.
Végül én is megfordulok, nem nézem tovább
Aki tovább nézett akkor, az maradt alább,
Mert gyengeségünk büszkeségbe fordulhatott át,
De vitorlásunk felszántja a sötét óceánt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)