Női lét....

Az egyik blogbejegyzésnek a megjegyzései közt találtam erre:

"…nem tudhatod, milyen hosszú lesz az életed, de még mindig te vagy a busz sofőrje, még mindig rád van bízva, ami a tiéd. Ha van valami olyasmi, amit szeretnél megtenni, amit sohasem engedtél meg magadnak, itt az ideje, hogy megtedd. Menj ki a napra, hadd melegedjen át minden porcikád, és ne felejtsd el, hogy szép vagy, bármi történjék veled. Ha van valami, amivel kapcsolatban bűntudatod van, akkor bocsáss meg magadnak. Újszülött csecsemőként képzeld el magad – hát nem szereted ezt a kisbabát? Ezt a szép kisgyereket, aki voltál – vedd a karjaidba azt a gyermeket. Az a szép kis lény mindig benned van, mindig ott volt, még mindig te vagy. Szeresd ezt a részedet, mindig szeresd. Dobd ki azokat a dolgokat a szemétbe, amelyek dühítenek, dobd ki azt, ami miatt bűntudatod van. Menj a fényre – a szerető fényre. … Nézzük azokat a dolgokat, amelyek váratlanul történnek, amelyek oly csodálatosak – eljönnek hozzád. Képzeld el, hogy valami olyasmire támaszkodhatsz, ami vígasztal és támogat."
/Életkör - A női lét 13 életszakasza/

A világ közepén

Egyedül indulok el,
most senki nem figyel.
Nincs bennem félelem,
A sok csillag velem.

Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.

Gyönyörű nappalok,
gyönyörű éjszakák…
Most csak a Hold figyel,
Irigyen néz le ránk.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…


Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.

A csendet hallgatom,
a csend , az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.

Nem olyan csábító,
Nem olyan harsogó,
Mint ez a „most-világ”,
-nem olyan számító.

Lehet, hogy tévedek,
hogy másképp is lehet,
hisz az én istenem
ez a kis gyertya lett.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…

Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.