Az "Igazi"....

"...Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad,

az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz...

Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja...

Az "Igazi" gyermeket nemz, az "Igaz" felneveli...

Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...

Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...

Mégis mindenki az "Igazit" keresi!

Szerintem meg keressük inkább az "Igazakat", s szeressük őket úgy, mintha ők lennének az "Igaziak"...

Női lét....

Az egyik blogbejegyzésnek a megjegyzései közt találtam erre:

"…nem tudhatod, milyen hosszú lesz az életed, de még mindig te vagy a busz sofőrje, még mindig rád van bízva, ami a tiéd. Ha van valami olyasmi, amit szeretnél megtenni, amit sohasem engedtél meg magadnak, itt az ideje, hogy megtedd. Menj ki a napra, hadd melegedjen át minden porcikád, és ne felejtsd el, hogy szép vagy, bármi történjék veled. Ha van valami, amivel kapcsolatban bűntudatod van, akkor bocsáss meg magadnak. Újszülött csecsemőként képzeld el magad – hát nem szereted ezt a kisbabát? Ezt a szép kisgyereket, aki voltál – vedd a karjaidba azt a gyermeket. Az a szép kis lény mindig benned van, mindig ott volt, még mindig te vagy. Szeresd ezt a részedet, mindig szeresd. Dobd ki azokat a dolgokat a szemétbe, amelyek dühítenek, dobd ki azt, ami miatt bűntudatod van. Menj a fényre – a szerető fényre. … Nézzük azokat a dolgokat, amelyek váratlanul történnek, amelyek oly csodálatosak – eljönnek hozzád. Képzeld el, hogy valami olyasmire támaszkodhatsz, ami vígasztal és támogat."
/Életkör - A női lét 13 életszakasza/

Árnyék és fény...

Oly fájón nagy a világ, éld át
Még hívnak csoda csodák
Ha bántón vad a világ, lépd át
Nézd azt, ami virág
Csak élvezd a lét minden ízét
A nappal az éjjel ezer színét
A perceknek száz évnyi báját
Az érzést, hogy őrült kaland vár rád

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.

Ha fáznál, az a magány, törd át
Ha elbújsz ki ölel át?
Ha félnél jön a barát, hívd hát
Mondd el neki mi bánt
Csak élvezd a napfény reményét
A Hold mindent átíró rejtélyét
A dallamba bújt lélek hangját
A szépséges lét minden álarcát

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út

Ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, náj, náj

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út.

Hol volt, hol nem volt....

Gyermek léted benned táncol-,
Csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol-,
De fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol-,
Mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor-,
De látszol, látszol.

ref:Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még...

Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
Az időt várva, hogy hívd, hogy éld...

Vár rád fűtött ház és páholy-,
Hol a tábor, a sátor?
Hányszor lennél inkább máshol?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor-,
Csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol-,
Csak vádol, csak vádol.