2011. április 11., hétfő

Egy gyermek feljegyzései

Itt olvastam, s csak azért másolom át, mert nagyon tetszik, hogy ne keresgessem máskor sokáig :)

  • Ne kényeztess el.Pontosan tudom,hogy nem kaphatok meg mindent,amit kérek.Csak próbára akarlak tenni.
  • Ne félj attól,hogy határozott legyél velem.Jobban szeretem,mintha nem vagy az.Olyankor mindig tudom,hogy hányadán is állok.
  • Ne használj erőt ellenem.Ebből csak azt tanulom meg,hogy az erő az,ami számít.Sokkal jobb,ha vezetnek.
  • Ne légy következetlen.Ez összezavar és arra ösztökél,hogy mindent megpróbáljak- hátha sikerül.
  • Ne igérgess,mert lehet,hogy nem tudod majd betartani.Ez csökkentené a beléd vetett bizalmamat.
  • Ne dőlj be a provokációimnak,amikor olyanokat mondok és teszek,amelyek fölbosszantanak.Mert ha igen,még több ilyen " győzelmet" fogok kicsikarni.
  • Ne vedd nagyom a szívedre,amikor azt mondom: utállak.Én sem gondolom ezt komolyan,de azt akarom,hogy bánd meg amit tettél velem.
  • Ne akard,hogy kisebbnek érezzem magam,mint amilyen vagyok.Mert ha igen, " nagyfiúként " fogok viselkedni.
  • Ne csinálj meg nekem olyanokat,amiket én is meg tudok csinálni. Ettől úgy érzem magam,mint egy kisgyermek és továbbra is a szolgálatomban foglak tartani.
  • Ne fordíts túl sok figyelmet a rossz szokásaimra.Ez csak arra bíztat,hogy folytassam őket.
  • Ne kényeztess el.Pomtosan tudom,hogy nem kaphatok meg mindent,amit kérek.Csak próbára akarlak tenni.
  • Ne javíts ki mások előtt.Sokkal jobban odafigyelek,ha négyszemközt és csendben mondod el,amit akarsz.
  • Ne próbálj viselkedésemről beszélni egy konfliktus közepén.Bizonyos okok miatt sokkal rosszabb a fülem ilyen esetekben,az együttműködési készségem pedig még rosszabb.Az rendben van,ha megteszed amit akarsz, de ne beszéljünk róla,majd csak később.
  • Ne prédikálj!Meglepődnél,ha látnád,mennyire tisztában vagyok azzal,hogy mi a jó s mi a rossz.
  • Ne éreztesd velem úgy ,mintha a hibáim bűnök lennének.Meg kell tanulnom,hogy úgy hibázhassak,hogy azért még ne érezzem magam rossznak.
  • Ne szídjál,ha mégis megteszed,úgy kell ez ellen védekeznem,hogy süketnek tettetem magam.
  • Ne kelljen magyaráznod,hogy miért tettem valamit rosszul.Néha tényleg nem tudom,hogy miért tettem.
  • Ne tedd próbára őszinteségemet.Lehet,hogy annyira megijesztesz,hogy hazudnom kell.
  • Ne felejtsd el,hogy imádok mindent kipróbálni.Sokat tanulok ebből,így hát viseld el.
  • Ne védj meg tetteim következményeitől.Ezekből nem tudok tanulni.
  • Ne figyelj oda túlzottan apróbb betegségeimre.Lehet,hogy élvezni fogom a betegséget,ha ilyenkor sokkal jobban odafigyelsz rám.
  • Ne vezess félre,ha őszintén kérdezek valamit.Mert ha igen,azon fogod magad észrevenni,hogy nem teszek fel kérdést és valahol máshol próbálok választ találni.
  • Ne válaszolj a " hülye " vagy értelmetlen kérdésekre.Mert ha igen,akkor azon veheted észre magad,hogy állandóan " kérdésekkel tartalak ".
  • Soha ne akarj úgy tűnni,mintha tökéletes vagy csalhatatlan volnál.Én nem tudom ehhez mérni magamat.
  • Ne izgulj amiatt,hogy kevés időt töltünk együtt.Az számít,hogy hogyan töltjük el az időt, amit együtt töltünk.
  • Ne keltsék fel félelmeim az aggodalmadat.Ettől én még jobban fogok félni.Mutass bátorságot.
  • Ne felejtsd,hogy nem tudok jó adag megértés és bátorítás nélkül meglenni és- ha tényleg megérdemlem- a dicsérő jóváhagyást is hiányolom.A szidást azonban sohasem.
  • Kezelj úgy,mint ahogy a barátaidat kezeled és akkor én is a barátoddá válok.Ne felejtsd,többet tanulok a jó példából,mint a kritikából.


Na és nagyon szeretlek és kérlek te is szeress...




2011. március 31., csütörtök

Régi szép idők...

Tudjátok hogy mi "Hősök" vagyunk?! Akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születtünk, kész csoda hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv sem nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén kinyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és amikor biciklizni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az sem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én sokáig kevertem a szódavízzel, Szúr szúr. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen ki!!! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejthették hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele. Étkezési szokásaink Sóher Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra, (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára, ( ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D, és E vitamin, viszont! bedekonak hívták, és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét meg kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a még éretlen gyümölcsöt. Volt néhány barát aki ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép volt), de szó sem volt playstationról, nintendoról, 64 csatornáról, műholdról, kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, surrond soundról stb... Viszont voltak barátaink!!!!!!!!!!! !! Olyanok akikkel találkoztunk kint az utcán, focipályán, vagy a pingpongasztalnál, vagy ha még sem akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket. Nem vittek, és nem hoztak a szülők. Mégis itt vagyunk! Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és mégis itt vagyunk! A szerelmet nem brazil szappanoperából tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sosem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm, szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeit és újra próbálkoztunk.Ha egy tanár nyakon vágott,nem szúrtuk le késsel és nem pereltük be és nem panaszkodtunk otthon,nehogy kapjunk még egyet.Ismertük a törvényt és,ha vétkeztünk, a szüleink nem álltak mellénk.Megtanítottak úgy élni,hogy tudjuk mit jelent a kötelesség,bűntudat,felelősség,boldogság.Ismertük e szavak mélységét.Ezek voltunk.Hősök?Talán.Hősei egy letűnt kornak,amelyen a mai fiatalok értetlenül mosolyognak.... készítette: Kerek Krisztina