"...Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad,
az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz...
Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja...
Az "Igazi" gyermeket nemz, az "Igaz" felneveli...
Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...
Mégis mindenki az "Igazit" keresi!
Szerintem meg keressük inkább az "Igazakat", s szeressük őket úgy, mintha ők lennének az "Igaziak"...
