A vitorlás

Törött álmok vitorlását sodorja a szél Idelent egy bolond ember örökké remél. Átkozottul élve talán beköszönt a tél, Ha lelkem nyáron minden percben rettegetten fél. Álmok vitorlása néha parton meg-meg áll, Ha búcsúzni kell, integet, ha marad, eltalál. Örvény mélyén forgolódva válaszokra vár, Ki az a lány, aki maradt s érte miért nem kár? Múló vihar után néha előbukkanó Kapitánya a hajónak, nem elmondható. Csak néz, és gondol arra most még, aki maradó, Csak menne tovább, de nem hagyja: szíve, pusztító. Végül én is megfordulok, nem nézem tovább Aki tovább nézett akkor, az maradt alább, Mert gyengeségünk büszkeségbe fordulhatott át, De vitorlásunk felszántja a sötét óceánt.

Egy gyermek feljegyzései

Itt olvastam, s csak azért másolom át, mert nagyon tetszik, hogy ne keresgessem máskor sokáig :)

• Ne kényeztess el.Pontosan tudom,hogy nem kaphatok meg mindent,amit kérek.Csak próbára akarlak tenni.
• Ne félj attól,hogy határozott legyél velem.Jobban szeretem,mintha nem vagy az.Olyankor mindig tudom,hogy hányadán is állok.
• Ne használj erőt ellenem.Ebből csak azt tanulom meg,hogy az erő az,ami számít.Sokkal jobb,ha vezetnek.
• Ne légy következetlen.Ez összezavar és arra ösztökél,hogy mindent megpróbáljak- hátha sikerül.
• Ne igérgess,mert lehet,hogy nem tudod majd betartani.Ez csökkentené a beléd vetett bizalmamat.
• Ne dőlj be a provokációimnak,amikor olyanokat mondok és teszek,amelyek fölbosszantanak.Mert ha igen,még több ilyen " győzelmet" fogok kicsikarni.
• Ne vedd nagyom a szívedre,amikor azt mondom: utállak.Én sem gondolom ezt komolyan,de azt akarom,hogy bánd meg amit tettél velem.
• Ne akard,hogy kisebbnek érezzem magam,mint amilyen vagyok.Mert ha igen, " nagyfiúként " fogok viselkedni.
• Ne csinálj meg nekem olyanokat,amiket én is meg tudok csinálni. Ettől úgy érzem magam,mint egy kisgyermek és továbbra is a szolgálatomban foglak tartani.
• Ne fordíts túl sok figyelmet a rossz szokásaimra.Ez csak arra bíztat,hogy folytassam őket.
• Ne kényeztess el.Pomtosan tudom,hogy nem kaphatok meg mindent,amit kérek.Csak próbára akarlak tenni.
• Ne javíts ki mások előtt.Sokkal jobban odafigyelek,ha négyszemközt és csendben mondod el,amit akarsz.
• Ne próbálj viselkedésemről beszélni egy konfliktus közepén.Bizonyos okok miatt sokkal rosszabb a fülem ilyen esetekben,az együttműködési készségem pedig még rosszabb.Az rendben van,ha megteszed amit akarsz, de ne beszéljünk róla,majd csak később.
• Ne prédikálj!Meglepődnél,ha látnád,mennyire tisztában vagyok azzal,hogy mi a jó s mi a rossz.
• Ne éreztesd velem úgy ,mintha a hibáim bűnök lennének.Meg kell tanulnom,hogy úgy hibázhassak,hogy azért még ne érezzem magam rossznak.
• Ne szídjál,ha mégis megteszed,úgy kell ez ellen védekeznem,hogy süketnek tettetem magam.
• Ne kelljen magyaráznod,hogy miért tettem valamit rosszul.Néha tényleg nem tudom,hogy miért tettem.
• Ne tedd próbára őszinteségemet.Lehet,hogy annyira megijesztesz,hogy hazudnom kell.
• Ne felejtsd el,hogy imádok mindent kipróbálni.Sokat tanulok ebből,így hát viseld el.
• Ne védj meg tetteim következményeitől.Ezekből nem tudok tanulni.
• Ne figyelj oda túlzottan apróbb betegségeimre.Lehet,hogy élvezni fogom a betegséget,ha ilyenkor sokkal jobban odafigyelsz rám.
• Ne vezess félre,ha őszintén kérdezek valamit.Mert ha igen,azon fogod magad észrevenni,hogy nem teszek fel kérdést és valahol máshol próbálok választ találni.
• Ne válaszolj a " hülye " vagy értelmetlen kérdésekre.Mert ha igen,akkor azon veheted észre magad,hogy állandóan " kérdésekkel tartalak ".
• Soha ne akarj úgy tűnni,mintha tökéletes vagy csalhatatlan volnál.Én nem tudom ehhez mérni magamat.
• Ne izgulj amiatt,hogy kevés időt töltünk együtt.Az számít,hogy hogyan töltjük el az időt, amit együtt töltünk.
• Ne keltsék fel félelmeim az aggodalmadat.Ettől én még jobban fogok félni.Mutass bátorságot.
• Ne felejtsd,hogy nem tudok jó adag megértés és bátorítás nélkül meglenni és- ha tényleg megérdemlem- a dicsérő jóváhagyást is hiányolom.A szidást azonban sohasem.
• Kezelj úgy,mint ahogy a barátaidat kezeled és akkor én is a barátoddá válok.Ne felejtsd,többet tanulok a jó példából,mint a kritikából.
  

Na és nagyon szeretlek és kérlek te is szeress...

Régi szép idők...

Tudjátok hogy mi "Hősök" vagyunk?! Akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születtünk, kész csoda hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv sem nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén kinyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és amikor biciklizni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az sem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én sokáig kevertem a szódavízzel, Szúr szúr. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen ki!!! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejthették hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele. Étkezési szokásaink Sóher Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra, (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára, ( ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D, és E vitamin, viszont! bedekonak hívták, és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét meg kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a még éretlen gyümölcsöt. Volt néhány barát aki ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép volt), de szó sem volt playstationról, nintendoról, 64 csatornáról, műholdról, kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, surrond soundról stb... Viszont voltak barátaink!!!!!!!!!!! !! Olyanok akikkel találkoztunk kint az utcán, focipályán, vagy a pingpongasztalnál, vagy ha még sem akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket. Nem vittek, és nem hoztak a szülők. Mégis itt vagyunk! Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és mégis itt vagyunk! A szerelmet nem brazil szappanoperából tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sosem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm, szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeit és újra próbálkoztunk.Ha egy tanár nyakon vágott,nem szúrtuk le késsel és nem pereltük be és nem panaszkodtunk otthon,nehogy kapjunk még egyet.Ismertük a törvényt és,ha vétkeztünk, a szüleink nem álltak mellénk.Megtanítottak úgy élni,hogy tudjuk mit jelent a kötelesség,bűntudat,felelősség,boldogság.Ismertük e szavak mélységét.Ezek voltunk.Hősök?Talán.Hősei egy letűnt kornak,amelyen a mai fiatalok értetlenül mosolyognak.... készítette: Kerek Krisztina

"Mennyi optimizmus kell ahhoz, hogy az élet ne törje meg az embert? Mennyi kitartás, hogy átlépjünk a csalódottságokon? Mikor összetörik a szívünk, mert elrabolják tőle az álmokat, vajon csillagpor marad utána, mint a világűrben szétrobbant csillagok helyén? És nem tehetünk semmit, mert a döntések, a magunké vagy másoké egymás után és egymásba kapaszkodva sodorják magukkal az életünket." - Weaver Andrea

"A körülmények arra hivatottak, hogy leláncoljanak vagy csak arra kíváncsiak, hajlandóak vagyunk-e viselni a láncokat? És melyik béklyót kell viselni és melyiket nem? Reménytelen kérdések, amelyekre soha nem válaszol senki. Vagy ha megteszi, hát nem hiszünk neki. Ezért sorra elszalasztjuk a pillanatokat, melyek a megoldásokat tálcán kínálják. Folyton elszalasztjuk őket, mert nem hiszünk eléggé. És az élet hálója, melynek csomói mentén egyre haladunk, egyszer csak a véget ér. Ott fogunk állni a szélén, és csodálkozunk, hogy hol vagyunk, és hol lehettünk volna. Akkor majd rájövünk, hogy ez az igazi csalódás, amikor megértjük a finom összefüggéseket és az elszalasztott pillanatokat. Amikor a végére értünk és végre értünk." - Weaver Andrea

Coelho....

“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…”(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

Majdnem látom...

Mammka blogján olvastam, de muszáj volt lementem ide magamnak is, mintha nekem találták volna ki, nagyon nagyon tetszik!!! Nézzetek be hozzá is, ott zene is van :)

Már majdnem látom

Azt az álmot, melyet álmodok de

Egy hang a fejemben azt mondja

Sosem fogod elérni

Minden lépés, amit teszek

Minden mozdulat

Elveszettnek, irány nélkülinek tűnik

A hitem meginog,de muszáj tovább küzdenem

Muszáj tovább küzdenem

Muszáj magasra emelnem a fejem

Mindig lesz újabb hegy

Mindig meg akarom majd mozgatni

Mindig hegyre felmegyek majd

Néha vesztenem is kell

Nem az a lényeg, milyen gyorsan érek oda

Nem az a lényeg, mi vár a túloldalon

Csak maga a mászás.

A küzdelmek, melyekkel szemben állok

A kockázatok, melyeket vállalok

Néha letörnek, de

Nem roppanok össze

Talán nem tudom előre

De ezek azok a pillanatok

Amelyekre legjobban emlékszem majd, igen

És csak megyek és megyek

És erősnek kell lennem

Boldogulnom kell

Mindig lesz újabb hegy

Mindig meg akarom majd mozgatni

Mindig hegyre fel megyek majd

Néha vesztenem is kell

Nem az a lényeg, milyen gyorsan érek oda

Nem az a lényeg, mi vár a túloldalon

Csak maga a mászás.

Tovább kell mennem

Tovább kell másznom

Ne veszítsd el a hited, baby

Az egész csak a mászásról szól

Ne veszítsd el a hited

Ne veszítsd el a hited.

Pont ott...

A csend megtöri a szívemet hidd el
Én hittem, hogy te leszel a fény aki felemel,
Most mégis az árnyékok ideje jött el
A szememet lehunynom sem kell

A csend megtöri a lelkemet s nincs jel
Hangokra már nem vágyom csak hangodra hogy átölelj
Most még is az éjszaka vár, és te nem vagy közel
A szememet lehunynom most kell
Merre menjek, hogy rádtaláljak hol ott leszel

Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott;ott sírok szerelmem, én is
Pont ott, pont ott lélekben veled vagyok
Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok érted én is
Pont ott, pont ott mindig veled vagyok

A csend megtöri a szívemet hidd el
Csak szöknék, elrejtőznék, de nincs búvóhely
Érzem félelmeim most támadnak fel mert méltatlan világ az
Hol a jóról hallgatni kell
Mondd, Merre menjek, hogy rádtaláljak hol ott leszel

Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok szerelmem, én is
Pont ott, pont ott lélekben veled vagyok
Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok érted én is
Pont ott, pont én mindig veled vagyok

Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok szerelmem én is
Pont ott, pont ott lélekben veled vagyok
Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok érted én is
Pont ott, pont ott ...

- A.D. Stúdió -

Füveskönyv

Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok -emberek, eszmék, helyzetek-,
melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

- Márai Sándor -

Szeretnék....

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

Tóth Árpád

Az idő...

Chef Viki-nél láttam meg... nagyon elgondolkodtató... idézek tőle:

"E-mail-ben kaptam a minap, nagyon megfogott! Úgy gondoltam, érdemes elolvasni és forgatni a fejünkben :-) Időről, életről, felfogásról néhány gondolat - váljék egészségünkre!

Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, és a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két alapszabály van:

1. Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak elkölteni lehet... De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal.

2. A második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkülbármikor véget vethet ennek a kis játéknak, akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása.

A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben?

Elgondolkodtál?!

Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik Tőled.Csakhogy ez a mennyei mannaeső vagy játék – ahogy tetszik, bármikor véget érhet.

Érted?!

A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?

- Elköltenéd, az utolsó fillérig?

- Önmagadra?

- Azokra, akiket szeretsz?

- Idegenekre?

Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra, a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik, ismét kiutaltak részünkre 86400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet.

A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?

- Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját.

- Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy épen-egészségesen a karjába szoríthassa.

- Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját.

- Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontlássák egymást.

- Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba.

- A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet.

- És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett.

AZ ÉLET VARÁZSLATOS DOLOG! HASZNÁLJ KI MINDEN MÁSODPERCET, AMI MEGMARAD NEKED!

Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted.

És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.

- A Tegnap történelem.

- A Holnap rejtelem.

- A Ma ajándék."

Kellemes Ünnepeket

Meghitt, szép Karácsony, titoktól csillogó szemek,

Vajon a szeretteimnek mit is vegyek?

Lehet nagy ajándék, vagy csak szerényebb,

A család együttléte mégis a legszebb.

Együtt díszíteni a karácsonyfát,

sütni-főzni a finom vacsorát,

fenyőillattal teli a szoba,

megterített asztalon tányérok vannak sorba.

Örül a család apraja-nagyja,

ajándékát mindenki megkapja,

talán egy percre elkalandozunk,

olyan jó, hogy mi így együtt vagyunk.

Becsüljük meg hát, hogy együtt lehetünk,

ne múljon el soha a szeretetünk,

nem kell ide drága ajándék,

hisz a család, béke, nyugalom a legnagyobb érték.

titok...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen." - Stephen King

Az "Igazi"....

"...Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad,

az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz...

Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja...

Az "Igazi" gyermeket nemz, az "Igaz" felneveli...

Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...

Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...

Mégis mindenki az "Igazit" keresi!

Szerintem meg keressük inkább az "Igazakat", s szeressük őket úgy, mintha ők lennének az "Igaziak"...

Női lét....

Az egyik blogbejegyzésnek a megjegyzései közt találtam erre:

"…nem tudhatod, milyen hosszú lesz az életed, de még mindig te vagy a busz sofőrje, még mindig rád van bízva, ami a tiéd. Ha van valami olyasmi, amit szeretnél megtenni, amit sohasem engedtél meg magadnak, itt az ideje, hogy megtedd. Menj ki a napra, hadd melegedjen át minden porcikád, és ne felejtsd el, hogy szép vagy, bármi történjék veled. Ha van valami, amivel kapcsolatban bűntudatod van, akkor bocsáss meg magadnak. Újszülött csecsemőként képzeld el magad – hát nem szereted ezt a kisbabát? Ezt a szép kisgyereket, aki voltál – vedd a karjaidba azt a gyermeket. Az a szép kis lény mindig benned van, mindig ott volt, még mindig te vagy. Szeresd ezt a részedet, mindig szeresd. Dobd ki azokat a dolgokat a szemétbe, amelyek dühítenek, dobd ki azt, ami miatt bűntudatod van. Menj a fényre – a szerető fényre. … Nézzük azokat a dolgokat, amelyek váratlanul történnek, amelyek oly csodálatosak – eljönnek hozzád. Képzeld el, hogy valami olyasmire támaszkodhatsz, ami vígasztal és támogat."
/Életkör - A női lét 13 életszakasza/

Árnyék és fény...

Oly fájón nagy a világ, éld át
Még hívnak csoda csodák
Ha bántón vad a világ, lépd át
Nézd azt, ami virág
Csak élvezd a lét minden ízét
A nappal az éjjel ezer színét
A perceknek száz évnyi báját
Az érzést, hogy őrült kaland vár rád

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.

Ha fáznál, az a magány, törd át
Ha elbújsz ki ölel át?
Ha félnél jön a barát, hívd hát
Mondd el neki mi bánt
Csak élvezd a napfény reményét
A Hold mindent átíró rejtélyét
A dallamba bújt lélek hangját
A szépséges lét minden álarcát

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út

Ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, náj, náj

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út.

Hol volt, hol nem volt....

Gyermek léted benned táncol-,
Csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol-,
De fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol-,
Mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor-,
De látszol, látszol.

ref:Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még...

Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
Az időt várva, hogy hívd, hogy éld...

Vár rád fűtött ház és páholy-,
Hol a tábor, a sátor?
Hányszor lennél inkább máshol?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor-,
Csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol-,
Csak vádol, csak vádol.

Tedd a kezed...

Tedd a kezed
Homlokomra,
Mintha kezed
Kezem volna

Úgy őrizz, mint
Ki gyilkolna,
Mintha éltem
Élted volna

Úgy szeress, úgy szeress,
Mintha jó volna,
Mintha szívem
Szíved volna

REFRÉN:
Úgy szeress, mintha jó volna
Úgy, mintha szívem szíved volna
Úgy őrizz, mint ki gyilkolna
Úgy, mintha éltem élted volna

Ígéret

"Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…” (Wass Albert: Nagyapám tanítása)

Ha most itt lennél

Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd

Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd.

Szeress úgy te is: ahogy szeretném.

Szeress úgy te is, ahogy szeretném,
Ha most itt lennél,
kezedet kezembe tenném
Csak néznélek és várnék,
hogy szemeimben, mint tükörben magadat lássad

Ne hagyd, hogy árnyékban álljak.

Árnyékod lépd át, ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Ha most itt lennél magamhoz ölelnélek, hogy fájjon.
Arcodon tavasz nyíljon, azt kívánnám...
és ...
És megállna az idő,
Kék halálra többé nem várnál,
megtennék mindent, amit kívánnál.

Ha most itt lennél, egy napomat elmesélném...
hogy egyedül maradj többé nem engedném
De csak szavak jönnek, melyeket te sem hiszel el,
a telefon süketen hallgat senki nem felel.
Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna
a szerelem börtönében végleg bezárva.

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Ölelj még
Szeress úgy, ahogy szeretném

Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
szeress úgy, ahogy szeretném...
Kérném ölelj még
Ölelj még...

A világ közepén

Egyedül indulok el,
most senki nem figyel.
Nincs bennem félelem,
A sok csillag velem.

Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.

Gyönyörű nappalok,
gyönyörű éjszakák…
Most csak a Hold figyel,
Irigyen néz le ránk.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…


Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.

A csendet hallgatom,
a csend , az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.

Nem olyan csábító,
Nem olyan harsogó,
Mint ez a „most-világ”,
-nem olyan számító.

Lehet, hogy tévedek,
hogy másképp is lehet,
hisz az én istenem
ez a kis gyertya lett.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…

Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.