Kellemes Ünnepeket

Meghitt, szép Karácsony, titoktól csillogó szemek,

Vajon a szeretteimnek mit is vegyek?

Lehet nagy ajándék, vagy csak szerényebb,

A család együttléte mégis a legszebb.

Együtt díszíteni a karácsonyfát,

sütni-főzni a finom vacsorát,

fenyőillattal teli a szoba,

megterített asztalon tányérok vannak sorba.

Örül a család apraja-nagyja,

ajándékát mindenki megkapja,

talán egy percre elkalandozunk,

olyan jó, hogy mi így együtt vagyunk.

Becsüljük meg hát, hogy együtt lehetünk,

ne múljon el soha a szeretetünk,

nem kell ide drága ajándék,

hisz a család, béke, nyugalom a legnagyobb érték.

titok...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen." - Stephen King

Az "Igazi"....

"...Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad,

az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz...

Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja...

Az "Igazi" gyermeket nemz, az "Igaz" felneveli...

Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...

Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...

Mégis mindenki az "Igazit" keresi!

Szerintem meg keressük inkább az "Igazakat", s szeressük őket úgy, mintha ők lennének az "Igaziak"...

Női lét....

Az egyik blogbejegyzésnek a megjegyzései közt találtam erre:

"…nem tudhatod, milyen hosszú lesz az életed, de még mindig te vagy a busz sofőrje, még mindig rád van bízva, ami a tiéd. Ha van valami olyasmi, amit szeretnél megtenni, amit sohasem engedtél meg magadnak, itt az ideje, hogy megtedd. Menj ki a napra, hadd melegedjen át minden porcikád, és ne felejtsd el, hogy szép vagy, bármi történjék veled. Ha van valami, amivel kapcsolatban bűntudatod van, akkor bocsáss meg magadnak. Újszülött csecsemőként képzeld el magad – hát nem szereted ezt a kisbabát? Ezt a szép kisgyereket, aki voltál – vedd a karjaidba azt a gyermeket. Az a szép kis lény mindig benned van, mindig ott volt, még mindig te vagy. Szeresd ezt a részedet, mindig szeresd. Dobd ki azokat a dolgokat a szemétbe, amelyek dühítenek, dobd ki azt, ami miatt bűntudatod van. Menj a fényre – a szerető fényre. … Nézzük azokat a dolgokat, amelyek váratlanul történnek, amelyek oly csodálatosak – eljönnek hozzád. Képzeld el, hogy valami olyasmire támaszkodhatsz, ami vígasztal és támogat."
/Életkör - A női lét 13 életszakasza/

Árnyék és fény...

Oly fájón nagy a világ, éld át
Még hívnak csoda csodák
Ha bántón vad a világ, lépd át
Nézd azt, ami virág
Csak élvezd a lét minden ízét
A nappal az éjjel ezer színét
A perceknek száz évnyi báját
Az érzést, hogy őrült kaland vár rád

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.

Ha fáznál, az a magány, törd át
Ha elbújsz ki ölel át?
Ha félnél jön a barát, hívd hát
Mondd el neki mi bánt
Csak élvezd a napfény reményét
A Hold mindent átíró rejtélyét
A dallamba bújt lélek hangját
A szépséges lét minden álarcát

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út

Ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, náj, náj

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út.

Hol volt, hol nem volt....

Gyermek léted benned táncol-,
Csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol-,
De fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol-,
Mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor-,
De látszol, látszol.

ref:Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még...

Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
Az időt várva, hogy hívd, hogy éld...

Vár rád fűtött ház és páholy-,
Hol a tábor, a sátor?
Hányszor lennél inkább máshol?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor-,
Csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol-,
Csak vádol, csak vádol.

Tedd a kezed...

Tedd a kezed
Homlokomra,
Mintha kezed
Kezem volna

Úgy őrizz, mint
Ki gyilkolna,
Mintha éltem
Élted volna

Úgy szeress, úgy szeress,
Mintha jó volna,
Mintha szívem
Szíved volna

REFRÉN:
Úgy szeress, mintha jó volna
Úgy, mintha szívem szíved volna
Úgy őrizz, mint ki gyilkolna
Úgy, mintha éltem élted volna

Ígéret

"Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…” (Wass Albert: Nagyapám tanítása)

Ha most itt lennél

Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd

Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd.

Szeress úgy te is: ahogy szeretném.

Szeress úgy te is, ahogy szeretném,
Ha most itt lennél,
kezedet kezembe tenném
Csak néznélek és várnék,
hogy szemeimben, mint tükörben magadat lássad

Ne hagyd, hogy árnyékban álljak.

Árnyékod lépd át, ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Ha most itt lennél magamhoz ölelnélek, hogy fájjon.
Arcodon tavasz nyíljon, azt kívánnám...
és ...
És megállna az idő,
Kék halálra többé nem várnál,
megtennék mindent, amit kívánnál.

Ha most itt lennél, egy napomat elmesélném...
hogy egyedül maradj többé nem engedném
De csak szavak jönnek, melyeket te sem hiszel el,
a telefon süketen hallgat senki nem felel.
Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna
a szerelem börtönében végleg bezárva.

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Ölelj még
Szeress úgy, ahogy szeretném

Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
szeress úgy, ahogy szeretném...
Kérném ölelj még
Ölelj még...

A világ közepén

Egyedül indulok el,
most senki nem figyel.
Nincs bennem félelem,
A sok csillag velem.

Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.

Gyönyörű nappalok,
gyönyörű éjszakák…
Most csak a Hold figyel,
Irigyen néz le ránk.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…


Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.

A csendet hallgatom,
a csend , az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.

Nem olyan csábító,
Nem olyan harsogó,
Mint ez a „most-világ”,
-nem olyan számító.

Lehet, hogy tévedek,
hogy másképp is lehet,
hisz az én istenem
ez a kis gyertya lett.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…

Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.

Ki szívét osztja szét

Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?

Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.

Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér...

Ima

IMA

Szeretlek csak szeretlek.
A Mennyben, és a Földön is legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem
most és máskor is.
Jöjjön el az Én országom, ahol szerethetlek Téged
hiába szeretsz mást,
s ő is akar Téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön,
mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért,
ha már nem kell senki kölcsön.

Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,
én belehalok tudom, de mégis,
de még akkor is.
Mert szeretni kell lemondva szeretni kell várva,
összekulcsolt testek izzadt nyomorával.

Pedig jó lenne úgy,
ahogy szeretném én,
jó volna úgy,
ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljunk a gödör szélén
tehetetlen sírva.

Meg fogok halni,
s te nem értettél semmit,
meg fogok halni
mert nem tudtam adni
nem tudtam csak ennyit.

Nem tudtam mondani, amit kellett volna.
Csak akartam élni.
Neked játszani
Játszani nem félni.
Játszani neked a reggelt, a Nap első sugarával,
a reggelivel, melyet ágyba hozok annak,
ki kedvesem eljátssza.

Ahogy a Földön, úgy a Mennyben is
Te szeretsz mást,
én szeretlek téged
hogy engem fogsz szeretni sohasem ígérted.

Te nekem vagy!
de ugyanúgy másnak.
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is :
szeretlek
csak szeretlek akkor is,
még akkor is.

Szeress vigyázva,
ne szeress bántva
Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket, ki fésüli újra
Hogyan jutunk a semmiből, a mindeneken túlra.
Ámen.

Kérésem

A tegnap olvastam, nagyon tetszik:

"Kérésem, vélhetnéd, képtelennek,
Ajándékozz meg, a végtelennel!
Fénnyel, mi sötétséget oszlat el,
Mélységgel, ami magasba emel!
Jóval, ami széppé teszi, a rosszat,
Jelennel, mire épül a holnap.
Vággyal, ami emésztő tüzet olt,
Töltsd meg szívem, mi eddig üres volt!
Legyél közel, távoli napokon,
Izzó parázs, a téli napokon!
Önzetlenség légy, mindent akarva,
Titkot láttass, rejtélyt takarva!
Szorosan ölelj, s engedj szabadon,
Halld a lelkem, túllépve szavakon!
Egyetlen légy, mindenki közül,
Ajándék, kinek mindenki örül!
Legyél jóslat, pozitív jelekkel,
Remete-lak, végtelen terekkel!
Bölcsesség, mi gyermekien naiv,
Lágy ölelés, ami táncba hív!
Legyél csók szomjas ajkamon,
Ébredés, csodálatos hajnalon!
Simogatás, ami felöltöztet,
Szív, ahová lelkem beköltözhet!
Legyél pillanat, mi örökké tart,
Legyél minden pont előtti mondat!
Dallamként szállj felém, az éteren,
S tudni fogom, enyém, a végtelen!"

Vers

Ezt a verset ma reggel kaptam, nagyon tetszik, köszönöm szépen:

Néha fájnak a szavak,

Néha könnyt fakasztanak.

Mégis így jó, mégis oly szép.

Néha bántanak a dolgok,

Néha tehetetlenül forgok.

Mégis kell még, mégis szép az emlék.

Néha szép az élet,

Veled sosem félek.

Hadd, hogy így legyen, hidd el, kell nekem.

Néha az öröm a hab a kádban,

És te vagy a fény az éjszakában,

Hát fogadd el kezem és színezd ki életem.

Legyen kék, zöld, egy kicsit fekete, olykor sárga,

Így nem lesz majd csupasz, egyedül szomorkodó árva,

Látva szája tátva és csak a pillanatra várva,

Tudja majd, hogy mit kell tenni, nincs más hátra.

Néha szépek a szavak,

Néha mosolyt fakasztanak,

Tudjuk így jó, tudjuk így szép.

Egy gyerek feljegyzései

Cat oldalán találkoztam ezzel a fantasztikus listával:

1. Ne kényeztess el! Pontosan tudom, hogy nem kaphatok meg mindent, amit kérek. Csak próbára akarlak tenni.
2. Ne félj attól, hogy határozott legyél velem! Jobban szeretem, mint ha nem vagy az. Olyankor mindig tudom, hogy hányadán is állok.
3. Ne használj erőt ellenem! Ettől csak azt tanulom meg, hogy csak az erő az, ami számít. Sokkal jobb, ha vezetnek.
4. Ne légy következetlen! Ez összezavar és arra ösztökél, hogy mindent megpróbáljak - hátha sikerül.
5. Ne ígérgess, mert lehet, hogy nem tudod betartani! Ez csökkentené a beléd vetett bizalmamat.
6. Ne dőlj be provokációimnak, amikor olyanokat mondok és teszek, amelyek felbosszantanak! Mert ha igen, még több ilyen "győzelmet" fogok kicsikarni.
7. Ne vedd nagyon a szívedre, amikor azt mondom: "-Utállak!". Én sem gondolom ezt komolyan, de azt akarom, hogy bánd meg, amit tettél velem.
8. Ne akard, hogy kisebbnek érezzem magam, mint amilyen vagyok! Mert ha igen, "nagyfiúként" fogok viselkedni.
9. Ne csinálj meg nekem olyanokat, amiket én is meg tudok csinálni! Ettől úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, és továbbra is a szolgálatomban foglak tartani.
10. Ne fordíts túl sok figyelmet a "rossz szokásaimra"! Ez csak arra bíztat, hogy folytassam őket.
11. Ne javíts ki mások előtt! Sokkal jobban odafigyelek, ha négyszemközt és csendesen mondod el, amit akarsz.
12. Ne próbálj a viselkedésemről beszélni egy konfliktus közepén! Bizonyos okok miatt sokkal rosszabb a fülem ilyen esetekben, az együttműködési készségem pedig még rosszabb. Az rendben van, ha megteszed amit akarsz, de ne beszéljünk róla, majd csak később.
13. Ne prédikálj! Meglepődnél, ha látnád, mennyire tisztában vagyok azzal, hogy mi a jó és mi a rossz.
14. Ne éreztesd velem úgy, mintha a hibáim bűnök lennének! Meg kell tanulnom, hogy úgy hibázhassak, hogy azért még ne érezzem magam rossznak.
15. Ne szidjál! Ha mégis megteszed, úgy kell ez ellen védekeznem, hogy süketnek tettetem magam.
16. Ne kelljen megmagyaráznom, hogy miért tettem valamit rosszul! Néha tényleg nem tudom, hogy miért tettem.
17. Ne tedd nagyon próbára az őszinteségemet! Lehet, hogy csak annyira megijesztesz, hogy hazudnom kell.
18. Ne felejtsd el, hogy imádok mindent kipróbálni! Sokat tanulok ebből, így hát viseld el.
19. Ne védj meg tetteim következményeitől! Ezekből tudok tanulni.
20. Ne figyelj oda túlzottan az apróbb betegségeimre! Lehet, hogy élvezni fogom a betegséget, ha ilyenkor sokkal jobban odafigyelsz rám.
21. Ne vezess félre, ha őszintén kérdezek valamit! Mert ha igen, azon fogom magam észrevenni, hogy nem teszek fel több kérdést, és valahol máshol fogok választ találni.
22. Ne válaszolj a "hülye" vagy értelmetlen kérdésekre! Mert ha igen, akkor azon veheted észre magad, hogy állandóan "kérdésekkel tartalak".
23. Soha ne akarj úgy tűnni, mintha tökéletes vagy csalhatatlan volnál! Én nem tudom ehhez mérni magamat.
24. Ne izgulj amiatt, hogy kevés időt töltünk együtt! Az számít, hogy hogyan töltjük el az időt, amit együtt töltünk.
25. Ne keltsék fel félelmeim az aggodalmadat! Ettől én még jobban fogok félni. Mutass bátorságot!
26. Ne felejtsd, hogy nem tudok jó adag megértés és bátorítás nélkül meglenni, és -ha tényleg megérdemlem - a dicsérő jóváhagyást is hiányolom. A szidást azonban sohasem.
27. Kezelj úgy, mint ahogyan a barátodat kezeled, és akkor én is a barátoddá válok! Ne felejtsd, többet tanulok a jó példából, mint a kritikából!

...ja, és nagyon szeretlek, és kérlek, te is szeress!

Köszönöm szépen Cat :)

Csoda

Körüzenetben kaptam, melyeket általában el sem olvasok, de ez annyira szép és megható...

"Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy
lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és
gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek
nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan
visszatöltötte a
pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón A hat
háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián
Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá
egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak
lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és
megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. -
Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam -
tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a
patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát
szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt
mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe
kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat.. Sajnos nem tudok neked segíteni -
felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy
nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De
Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagoi férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az
összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi -
Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú
csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni
a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te
szeretnél.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az
idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem
telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig
vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került
volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy
dollárba és tizenegy centbe. no és egy gyermek töretlen hitébe."

Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.

(Marcus Tullius Cicero)

Emberi jogok

Annyira megtetszett ez a videó.....

Honnan ismerjük fel egymást....

Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk.
Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól.
Onnan, hogy messzire nézünk,
jóval a földi élet és a halál határain túlra.
Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat

attól a bizonyosságtól, hogy halhatatlanok vagyunk.
Onnan, hogy hiszünk a hitben.
Onnan, hogy sejtjük, ahová elindultunk, ott várnak.
Onnan, hogy belül keresünk, magunkban is, másokban is.
Onnan, hogy bár magányosak vagyunk, nem vagyunk egyedül.
Onnan, hogy életünknek, még ha nehéz is, értelmét látjuk.
...Fogjuk meg egymás kezét.
De ha nem sikerül -mert ma ez is nehéz- legalább tudjunk egymásról a sötétben.

-Müller Péter-

10 ok, amiért kötelező a szex!

10 ok, amiért kötelező a szex!

A szex, a szépség egyik kezelésmódja. Tudományos tesztek kimutatták, hogy amikor a nők szeretkeznek, testükben ösztrogén hormonok termelődnek, amelyek a hajat fényessé, a bőrt pedig simává varázsolják.

A gyengéd, feszültségoldó szeretkezés csökkenti a bőrbetegségtől való szenvedés esélyeit, a bőrkiütést és a bőrhibát. Az izzadás tisztítja a pórusokat és ragyogóvá teszi a bőrt.

A szeretkezés elégeti azokat a fölös kalóriákat, amiket a romantikus vacsi alatt felhalmoztál.

A szex, az egyik legbiztonságosabb sport, amit valaha űzhetsz. Megnyújtja, megerősíti a tested majdnem minden izmát. Sokkal élvezetesebb, mint 20 hossz úszás és nincs szükség speciális sportcipőre sem.

A szex az egy azonnali gyógyír a vad depresszióra. Felszabadítja a test endorphinját a véráramlatban, amely ezáltal jó közérzetet biztosít, és jólét-érzetet eredményez.

Minél többet szeretkezel, annál többen kínálják fel neked azt. A szexuálisan aktív test hatalmas mennyiségű kémiai anyagokat bocsát ki, melyek neve feromon. Az ilyen finom szex parfümök őrjítik meg az ellenkező neműeket.

A szex a legbiztonságosabb nyugtatószer a világon. 10-SZER HATÁSOSABB, MINT A VALIUM.

A mindennapos csókolózás távoltarja a fogorvost. A csókolózás bátorítja a nyálat, hogy lemossa az oda nem való dolgokat a fogakról, és csökkentse a fogszuvasodást okozó savak szintjét, megelőzze a fogkő kialakulását.

A szex valójában enyhíti a fejfájást. A szeretkezés feloldhatja a feszültséget, amely korlátozza a véredényeket az agyban.

A sok szeretkezés kidugíthatja az orrot. A szex az egy nemzeti antihisztamin. Segít felvenni a küzdelmet az asztma és a szénanátha ellen.

Kiírlak magamból...

Kiírlak magamból, meggyógyulok.

Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni, és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni, és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.

A mosoly értéke

Semmibe sem kerül, de sokat teremt.

Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Boldogságot teremt az otthonban, táplálja a jóakaratot az üzleti életben és mindenütt a barátság biztos jele.

Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legjobb ellenmérge a bajokkal szemben.

Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert olyasmi ez, ami nem jelent földi javakat senki számára, amíg valaki önként oda nem adja.

És ha a karácsonyi vásár végső forgatagában egyik-másik alkalmazott, aki kiszolgál téged, túl fáradt már ahhoz, hogy mosolyogni tudjon: talán megkérhetünk, hogy legalább te nézz rá derülten.

Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

Most még...

Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél.
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.
Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.
Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszuk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.
Most még ne add nekem, mit mástól elvettél,
Most még ne mondd, már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
melyekből élet fakad, melyek vége nem a pokolba szakad,
majd ha megszültük egymást, nagy vajúdás után,
akkor mondd, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben, hisz fut az út alattunk,
rohanó fák takarnak roncsokat, mit látni nem akartunk,
lerombolt vágyak mellettünk, melyek közt lelkek bolyonganak,
akik közt megszűnt a kapcsolat, csak látszat az, mi megmaradt.
Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár,
légy te a vándor, ki végül hazatalál,
de én hadd mondjam azt, szeretlek, s ezért én elmegyek, hogy ne bántsalak,
ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé
értelmet kap mi volt a volt, s mi volt miért.
Egyet meg tudsz majd biztosan, lesz egy üzenet:
Volt valaki, ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek, mert szeretlek.
Szeretlek, örökké.

Kormorán: Most még

Mondd gondolsz-e rám?

Mikor egy este otthon egyedül talál, az ablakon kinézel, de semmit se látsz,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,
Mondd gondolsz-e rám?
megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél, órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne a szád,
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza, imád az égbe, hallgatásod a földre száll,
Mondd, gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok, magadat a tükörben olyan öregnek látod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod, és napról-napra árulod el titkaid másnak,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben, te egyedül gyötrődsz fészkedben,
Mondd, gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon, de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod,
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden, nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,
igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek, s a madarak messzi délről lassan hazatérnek.
S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el...
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend, de hajnalban a derengés még reményt üzen,
éhes madár a reggel, az emlék megpihen, akit az éjjel vártam, nem jön ma sem jön el.

Benkő Péter: Mondd gondolsz-e rám?

Az emberi kapcsolatok alfája és omegája...

Az emberi kapcsolatok alfája és omegája (Reader's Digestből):
- Az ember legfőbb vágya, hogy valakinek szüksége legyen rá! Hívd elő ezt az érzést másokból!
- A legnagyobb erény a kedvesség. Nem szerethetsz mindenkit, de kedves mindenkihez lehetsz.
- Ne akarj mindenáron másokra hatni! Hagyd, hogy örömüket leljék abban, hogy ők hatnak rád!
- Tanulj meg lelkesedni! Az igazán fontos dolgok nem valósíthatók meg lelkesedés nélkül!
- Odafigyelésed sokszor nagyobb hatással lehet másokra, mint beszéded.
- Őszintén érdeklődj mások iránt! Vedd rá őket, hogy beszéljenek magukról!
- Egy mosoly semmibe sem kerül, viszont bőséges a haszna. Nemcsak neked tesz jót, de másokat is jó érzéssel tölt el.

Semmiért egészen...

Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
és nem tudok örülni csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém,
míg magadé vagy: még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kívánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsitíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét, és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet;
törvényen kívül, mint az állat,
olyan légy, hogy szerethesselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.

Szabó Lőrincz: Semmiért Egészen

Titkos tanítások

"A testeddel például tökéletes egységben élsz. s ezért ha belenyúlsz a tűzbe, azonnal fölüvöltesz a fájdalomtól, mert az ujjaddal egy vagy, s ezért az ok okozat, a tett és tapasztalás között nincs időbeli elcsúszás..

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem, mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj- és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.

A szeretet nem ismer időt, sem távolságot.

Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább: látod, hogy bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, az elhervadt virágban az új élet csírája.

Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást. Bármilyen jelmez és maszk mögött is: Ő az! Ismerem!

A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki nem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem, szeretett igazán.
......
Akár élünk, akár halunk, jön velünk; akik szeretik, ismerik is egymást. Ott legbelül ismerik, mert egyek- s ezen nem fog ki sem az idő, sem a halál.

A szeretetben minden most van.

Nincs rá szó, csak annyi, hogy ez olyan szoros összeforrottságot jelent, amelyben sem időbeli, sem térbeli távolság nincs: minden együtt van, az ok az okozata, itt van most, azonnal és együtt."

Müller Péter

Csak úgy...

Mindannyiunknak meg van a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák amik mindannyiunkban meg vannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé, és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen s a jót meglátni másokban...
Addig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni, és amíg nem találod meg a helyed a világban...

Márai

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság."

Márai Sándor

A 30 év feletti nő...

"..... sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: Mire gondolsz, drágám? Fütyül rá, mire gondolsz. Ha egy 30 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot. Egy harmincon túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől. Kevés olyan 30 feletti nő akad, akit érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, amit tesz. A nőknek 30 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják. Az idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést.30 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha partnere van, mert nem bízik meg a fickóban. Egy harmincon túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja, hogy azok sosem árulnák el őt. A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 30 feletti nőnek sosem kell meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja. Egy 30 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról vagy a transzvesztitákról. Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 30 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai. Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük. Igen, számtalan okból dicsőíthetjük a harmincon túli nőket. Sajnos ezt fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 30 feletti nőre jut egy kopaszodó, pocakos őskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 22 éves kis pincérlánnyal az oldalán. Hölgyeim, elnézést kérek érte. És minden olyan férfinak, aki azt mondja: Miért vegyek meg egy egész tehenet, amikor csak tejet akarok inni, üzenem, hogy változnak az idők. Manapság a nők 80%-a ellenzi a házasságot. Miért? Mert a nők rájöttek, hogy nem érdemes megvenni egy egész disznót azért a kis kolbászért..."

Meddő órán

MEDDŐ ÓRÁN

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

- Tóth Árpád -

Honfoglalás

Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,
nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

Refr.1: Szállj, szállj sólyomszárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, ott várok rád,
ahol véget ér az út!

Úgy kell, hogy te is értsd:
nem éltél hiába,
az a hely, ahol élsz: világnak világa.
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.

Refr.2 : Szállj, szállj sólyomszárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, én várok rád,
ahol véget ér az út!

Nézz rám, s ne ígérj,
nézz rám, sose félj!
Ha nincs hely, ahol élj,
indulj haza felé!

Demjén Ferenc : Kell még egy szó (Honfoglalás)

Ajándék

"És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban..."

- Márai Sándor: Ajándék -

A szög

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú.
Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel.
Az elso nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A kövekezo hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent.
Rájött arra, hogy sokkal egyszerubb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe.Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe.
Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem.
Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésbol. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:
"Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben; soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel /összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad.
Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre. A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai. A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak. Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak, és feltárják számodra a szívüket."

A barátságról

Csinálj bármit, mindig az számít, hogy hogyan csinálod, és van-e kivel, mert ez csapatjáték, és már az is ajándék, ha figyelsz arra, aki rád figyel...

A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni...

"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok
voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk,
hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő."
(Müller Péter)

Angyali üdvözlet

"...Nem háborgok,pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok,de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem,ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol,valamikor.

A szellemekben ,mindig is hittem
Legendákkal az agyam bevetettem
Elmulik minden,az élet olyan más
Nincsenek hősök sem angyal legendák.

Nem háborgok,pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok,de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem,ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol,valamikor..."

-Bikini: Angyali üdvözlet -

Olyan jó volna messze menni...

Egy őszi estén útra kelni,
elűzni minden kósza álmot,
szivárvány-fátylat, délibábot...
Olyan jó volna messze menni.

Ha majd szivem a csendbe döbbent,
nem várni több találkozóra,
mosolytalanra, búcsúzóra...
Jobb volna úgy: nem sirni többet.

Az árvaságot elfeledni,
eltemetni egy tarka álmot,
fájdalmakat, szomorúságot...
Jobb volna úgy: ne tudja senki.

Egy alkonyatban útra kelni,
magammal vinni minden szépet:
szerelmes szókat, halk emléket...
Olyan jó volna messze menni.....

- Wass Albert -

Reményik Sándor: Csak egymáshoz

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.

- Reményik Sándor: Csak egymáshoz -

Fleming

A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt.

Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz.

Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát.

Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól.

Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára.

Egy elegáns nemes ember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be.

-Szeretném megfizetni neked - mondta, - hogy megmentetted a fiam életét.

- Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem - válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában.

- Ez a te fiad? - kérdezte a nemesember. - Igen - válaszolta büszkén a farmer.

- Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk.

IGY IS LETT!

Fleming fia a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett a St. Mary`s kórház orvosi karán Londonban,

majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kíváló Sir Alexander Fleming,

a penicillin feltalálója.

Évekkel később, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott.

És ekkor mi mentette meg az életét?

A penicillin!

Hogy hívták a nemesembert?

Lord Randolph Churchill.

És a fiát?

Sir Winston Churchill.

Egyszer valaki azt mondta: kölcsönkenyér visszajár!

Dolgozz hát úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.

Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg.

Táncolj úgy, mintha senki sem nézné.

Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná.

Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál.

De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,
A lényeg sokszor bennük marad kimondatlanul!!!!!