Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a tudás és még sok más így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt a Szeret segítségért imádkozott. A Gazdaság egy luxushajón úszott el a Szeret mellett. Ő megkérdezte:
-Gazdaság el tudnál vinni magaddal?
-Nem nem tudlak! A hajómon sok aranyat ezüstöt viszek itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget aki egy csodaszép hajóval közlekedett:
-Büszkeség, kérlek! Eltudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet nem tudlak elvinni! Itt minden tökéletes és te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát a Szeretet megkérdezte a bánatot is aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat kérlek vigyél el magaddal!
-Oh Szeretet! Én olyan szomorú vagyok de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólal egy hang:
-Gyere Szeretet én elviszlek téged!
Aki megszólalt az egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek az öreg elment. A Szeretet úgy érezte sokkal tartozik neki ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás megtudod mondani ki segített nekem?
-Az IDŐ volt- mondta a tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése