Unos-untalan s mindörökrePokolba a szerelemmel,
meg az összes sajgó érzelemmel.
Mind csak arra jó, hogy gyötörjön,
Hogy szívembe a fájdalom beletörjön.
Mindörökre.
Pokolba vele, hogy nem talál rám,
Pedig az utat tudja, hisz itt jár
Nap mint nap, s hallja is ahogy kiáltok,
Hangtalan szavakkal rá várok.
Unos-untalan.
Pokolba velem is, hogy tudok szeretni,
S nem tudok könnyen feledni.
Hogy tépném ki lelkemből tövestül,
S irtanám ki belőlem gyökerestül
Mindörökre.
Pokolba az egész élettel,
Mert tele van vak reménnyel,
Kecsegtet, hiteget, de a végén elvesz
Mindent örökre, s mid volt örökre elvész
Unos-untalan.
MutEra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése