Az "Igazi"....

"...Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad,

az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz...

Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja...

Az "Igazi" gyermeket nemz, az "Igaz" felneveli...

Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...

Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...

Mégis mindenki az "Igazit" keresi!

Szerintem meg keressük inkább az "Igazakat", s szeressük őket úgy, mintha ők lennének az "Igaziak"...

Női lét....

Az egyik blogbejegyzésnek a megjegyzései közt találtam erre:

"…nem tudhatod, milyen hosszú lesz az életed, de még mindig te vagy a busz sofőrje, még mindig rád van bízva, ami a tiéd. Ha van valami olyasmi, amit szeretnél megtenni, amit sohasem engedtél meg magadnak, itt az ideje, hogy megtedd. Menj ki a napra, hadd melegedjen át minden porcikád, és ne felejtsd el, hogy szép vagy, bármi történjék veled. Ha van valami, amivel kapcsolatban bűntudatod van, akkor bocsáss meg magadnak. Újszülött csecsemőként képzeld el magad – hát nem szereted ezt a kisbabát? Ezt a szép kisgyereket, aki voltál – vedd a karjaidba azt a gyermeket. Az a szép kis lény mindig benned van, mindig ott volt, még mindig te vagy. Szeresd ezt a részedet, mindig szeresd. Dobd ki azokat a dolgokat a szemétbe, amelyek dühítenek, dobd ki azt, ami miatt bűntudatod van. Menj a fényre – a szerető fényre. … Nézzük azokat a dolgokat, amelyek váratlanul történnek, amelyek oly csodálatosak – eljönnek hozzád. Képzeld el, hogy valami olyasmire támaszkodhatsz, ami vígasztal és támogat."
/Életkör - A női lét 13 életszakasza/

Árnyék és fény...

Oly fájón nagy a világ, éld át
Még hívnak csoda csodák
Ha bántón vad a világ, lépd át
Nézd azt, ami virág
Csak élvezd a lét minden ízét
A nappal az éjjel ezer színét
A perceknek száz évnyi báját
Az érzést, hogy őrült kaland vár rád

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.

Ha fáznál, az a magány, törd át
Ha elbújsz ki ölel át?
Ha félnél jön a barát, hívd hát
Mondd el neki mi bánt
Csak élvezd a napfény reményét
A Hold mindent átíró rejtélyét
A dallamba bújt lélek hangját
A szépséges lét minden álarcát

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út

Ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, náj, náj

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út.

Hol volt, hol nem volt....

Gyermek léted benned táncol-,
Csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol-,
De fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol-,
Mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor-,
De látszol, látszol.

ref:Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még...

Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
Az időt várva, hogy hívd, hogy éld...

Vár rád fűtött ház és páholy-,
Hol a tábor, a sátor?
Hányszor lennél inkább máshol?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor-,
Csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol-,
Csak vádol, csak vádol.

Tedd a kezed...

Tedd a kezed
Homlokomra,
Mintha kezed
Kezem volna

Úgy őrizz, mint
Ki gyilkolna,
Mintha éltem
Élted volna

Úgy szeress, úgy szeress,
Mintha jó volna,
Mintha szívem
Szíved volna

REFRÉN:
Úgy szeress, mintha jó volna
Úgy, mintha szívem szíved volna
Úgy őrizz, mint ki gyilkolna
Úgy, mintha éltem élted volna

Ígéret

"Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…” (Wass Albert: Nagyapám tanítása)

Ha most itt lennél

Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd

Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd.

Szeress úgy te is: ahogy szeretném.

Szeress úgy te is, ahogy szeretném,
Ha most itt lennél,
kezedet kezembe tenném
Csak néznélek és várnék,
hogy szemeimben, mint tükörben magadat lássad

Ne hagyd, hogy árnyékban álljak.

Árnyékod lépd át, ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Ha most itt lennél magamhoz ölelnélek, hogy fájjon.
Arcodon tavasz nyíljon, azt kívánnám...
és ...
És megállna az idő,
Kék halálra többé nem várnál,
megtennék mindent, amit kívánnál.

Ha most itt lennél, egy napomat elmesélném...
hogy egyedül maradj többé nem engedném
De csak szavak jönnek, melyeket te sem hiszel el,
a telefon süketen hallgat senki nem felel.
Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna
a szerelem börtönében végleg bezárva.

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Ölelj még
Szeress úgy, ahogy szeretném

Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
szeress úgy, ahogy szeretném...
Kérném ölelj még
Ölelj még...

A világ közepén

Egyedül indulok el,
most senki nem figyel.
Nincs bennem félelem,
A sok csillag velem.

Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.

Gyönyörű nappalok,
gyönyörű éjszakák…
Most csak a Hold figyel,
Irigyen néz le ránk.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…


Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.

A csendet hallgatom,
a csend , az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.

Nem olyan csábító,
Nem olyan harsogó,
Mint ez a „most-világ”,
-nem olyan számító.

Lehet, hogy tévedek,
hogy másképp is lehet,
hisz az én istenem
ez a kis gyertya lett.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…

Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.

Ki szívét osztja szét

Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?

Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.

Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér...

Ima

IMA

Szeretlek csak szeretlek.
A Mennyben, és a Földön is legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem
most és máskor is.
Jöjjön el az Én országom, ahol szerethetlek Téged
hiába szeretsz mást,
s ő is akar Téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön,
mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért,
ha már nem kell senki kölcsön.

Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,
én belehalok tudom, de mégis,
de még akkor is.
Mert szeretni kell lemondva szeretni kell várva,
összekulcsolt testek izzadt nyomorával.

Pedig jó lenne úgy,
ahogy szeretném én,
jó volna úgy,
ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljunk a gödör szélén
tehetetlen sírva.

Meg fogok halni,
s te nem értettél semmit,
meg fogok halni
mert nem tudtam adni
nem tudtam csak ennyit.

Nem tudtam mondani, amit kellett volna.
Csak akartam élni.
Neked játszani
Játszani nem félni.
Játszani neked a reggelt, a Nap első sugarával,
a reggelivel, melyet ágyba hozok annak,
ki kedvesem eljátssza.

Ahogy a Földön, úgy a Mennyben is
Te szeretsz mást,
én szeretlek téged
hogy engem fogsz szeretni sohasem ígérted.

Te nekem vagy!
de ugyanúgy másnak.
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is :
szeretlek
csak szeretlek akkor is,
még akkor is.

Szeress vigyázva,
ne szeress bántva
Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket, ki fésüli újra
Hogyan jutunk a semmiből, a mindeneken túlra.
Ámen.

Kérésem

A tegnap olvastam, nagyon tetszik:

"Kérésem, vélhetnéd, képtelennek,
Ajándékozz meg, a végtelennel!
Fénnyel, mi sötétséget oszlat el,
Mélységgel, ami magasba emel!
Jóval, ami széppé teszi, a rosszat,
Jelennel, mire épül a holnap.
Vággyal, ami emésztő tüzet olt,
Töltsd meg szívem, mi eddig üres volt!
Legyél közel, távoli napokon,
Izzó parázs, a téli napokon!
Önzetlenség légy, mindent akarva,
Titkot láttass, rejtélyt takarva!
Szorosan ölelj, s engedj szabadon,
Halld a lelkem, túllépve szavakon!
Egyetlen légy, mindenki közül,
Ajándék, kinek mindenki örül!
Legyél jóslat, pozitív jelekkel,
Remete-lak, végtelen terekkel!
Bölcsesség, mi gyermekien naiv,
Lágy ölelés, ami táncba hív!
Legyél csók szomjas ajkamon,
Ébredés, csodálatos hajnalon!
Simogatás, ami felöltöztet,
Szív, ahová lelkem beköltözhet!
Legyél pillanat, mi örökké tart,
Legyél minden pont előtti mondat!
Dallamként szállj felém, az éteren,
S tudni fogom, enyém, a végtelen!"

Vers

Ezt a verset ma reggel kaptam, nagyon tetszik, köszönöm szépen:

Néha fájnak a szavak,

Néha könnyt fakasztanak.

Mégis így jó, mégis oly szép.

Néha bántanak a dolgok,

Néha tehetetlenül forgok.

Mégis kell még, mégis szép az emlék.

Néha szép az élet,

Veled sosem félek.

Hadd, hogy így legyen, hidd el, kell nekem.

Néha az öröm a hab a kádban,

És te vagy a fény az éjszakában,

Hát fogadd el kezem és színezd ki életem.

Legyen kék, zöld, egy kicsit fekete, olykor sárga,

Így nem lesz majd csupasz, egyedül szomorkodó árva,

Látva szája tátva és csak a pillanatra várva,

Tudja majd, hogy mit kell tenni, nincs más hátra.

Néha szépek a szavak,

Néha mosolyt fakasztanak,

Tudjuk így jó, tudjuk így szép.

Egy gyerek feljegyzései

Cat oldalán találkoztam ezzel a fantasztikus listával:

1. Ne kényeztess el! Pontosan tudom, hogy nem kaphatok meg mindent, amit kérek. Csak próbára akarlak tenni.
2. Ne félj attól, hogy határozott legyél velem! Jobban szeretem, mint ha nem vagy az. Olyankor mindig tudom, hogy hányadán is állok.
3. Ne használj erőt ellenem! Ettől csak azt tanulom meg, hogy csak az erő az, ami számít. Sokkal jobb, ha vezetnek.
4. Ne légy következetlen! Ez összezavar és arra ösztökél, hogy mindent megpróbáljak - hátha sikerül.
5. Ne ígérgess, mert lehet, hogy nem tudod betartani! Ez csökkentené a beléd vetett bizalmamat.
6. Ne dőlj be provokációimnak, amikor olyanokat mondok és teszek, amelyek felbosszantanak! Mert ha igen, még több ilyen "győzelmet" fogok kicsikarni.
7. Ne vedd nagyon a szívedre, amikor azt mondom: "-Utállak!". Én sem gondolom ezt komolyan, de azt akarom, hogy bánd meg, amit tettél velem.
8. Ne akard, hogy kisebbnek érezzem magam, mint amilyen vagyok! Mert ha igen, "nagyfiúként" fogok viselkedni.
9. Ne csinálj meg nekem olyanokat, amiket én is meg tudok csinálni! Ettől úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, és továbbra is a szolgálatomban foglak tartani.
10. Ne fordíts túl sok figyelmet a "rossz szokásaimra"! Ez csak arra bíztat, hogy folytassam őket.
11. Ne javíts ki mások előtt! Sokkal jobban odafigyelek, ha négyszemközt és csendesen mondod el, amit akarsz.
12. Ne próbálj a viselkedésemről beszélni egy konfliktus közepén! Bizonyos okok miatt sokkal rosszabb a fülem ilyen esetekben, az együttműködési készségem pedig még rosszabb. Az rendben van, ha megteszed amit akarsz, de ne beszéljünk róla, majd csak később.
13. Ne prédikálj! Meglepődnél, ha látnád, mennyire tisztában vagyok azzal, hogy mi a jó és mi a rossz.
14. Ne éreztesd velem úgy, mintha a hibáim bűnök lennének! Meg kell tanulnom, hogy úgy hibázhassak, hogy azért még ne érezzem magam rossznak.
15. Ne szidjál! Ha mégis megteszed, úgy kell ez ellen védekeznem, hogy süketnek tettetem magam.
16. Ne kelljen megmagyaráznom, hogy miért tettem valamit rosszul! Néha tényleg nem tudom, hogy miért tettem.
17. Ne tedd nagyon próbára az őszinteségemet! Lehet, hogy csak annyira megijesztesz, hogy hazudnom kell.
18. Ne felejtsd el, hogy imádok mindent kipróbálni! Sokat tanulok ebből, így hát viseld el.
19. Ne védj meg tetteim következményeitől! Ezekből tudok tanulni.
20. Ne figyelj oda túlzottan az apróbb betegségeimre! Lehet, hogy élvezni fogom a betegséget, ha ilyenkor sokkal jobban odafigyelsz rám.
21. Ne vezess félre, ha őszintén kérdezek valamit! Mert ha igen, azon fogom magam észrevenni, hogy nem teszek fel több kérdést, és valahol máshol fogok választ találni.
22. Ne válaszolj a "hülye" vagy értelmetlen kérdésekre! Mert ha igen, akkor azon veheted észre magad, hogy állandóan "kérdésekkel tartalak".
23. Soha ne akarj úgy tűnni, mintha tökéletes vagy csalhatatlan volnál! Én nem tudom ehhez mérni magamat.
24. Ne izgulj amiatt, hogy kevés időt töltünk együtt! Az számít, hogy hogyan töltjük el az időt, amit együtt töltünk.
25. Ne keltsék fel félelmeim az aggodalmadat! Ettől én még jobban fogok félni. Mutass bátorságot!
26. Ne felejtsd, hogy nem tudok jó adag megértés és bátorítás nélkül meglenni, és -ha tényleg megérdemlem - a dicsérő jóváhagyást is hiányolom. A szidást azonban sohasem.
27. Kezelj úgy, mint ahogyan a barátodat kezeled, és akkor én is a barátoddá válok! Ne felejtsd, többet tanulok a jó példából, mint a kritikából!

...ja, és nagyon szeretlek, és kérlek, te is szeress!

Köszönöm szépen Cat :)

Csoda

Körüzenetben kaptam, melyeket általában el sem olvasok, de ez annyira szép és megható...

"Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy
lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és
gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek
nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan
visszatöltötte a
pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón A hat
háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián
Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá
egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak
lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és
megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. -
Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam -
tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a
patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát
szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt
mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe
kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat.. Sajnos nem tudok neked segíteni -
felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy
nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De
Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagoi férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az
összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi -
Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú
csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni
a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te
szeretnél.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az
idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem
telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig
vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került
volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy
dollárba és tizenegy centbe. no és egy gyermek töretlen hitébe."

Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.

(Marcus Tullius Cicero)

Emberi jogok

Annyira megtetszett ez a videó.....

Honnan ismerjük fel egymást....

Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk.
Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól.
Onnan, hogy messzire nézünk,
jóval a földi élet és a halál határain túlra.
Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat

attól a bizonyosságtól, hogy halhatatlanok vagyunk.
Onnan, hogy hiszünk a hitben.
Onnan, hogy sejtjük, ahová elindultunk, ott várnak.
Onnan, hogy belül keresünk, magunkban is, másokban is.
Onnan, hogy bár magányosak vagyunk, nem vagyunk egyedül.
Onnan, hogy életünknek, még ha nehéz is, értelmét látjuk.
...Fogjuk meg egymás kezét.
De ha nem sikerül -mert ma ez is nehéz- legalább tudjunk egymásról a sötétben.

-Müller Péter-

10 ok, amiért kötelező a szex!

10 ok, amiért kötelező a szex!

A szex, a szépség egyik kezelésmódja. Tudományos tesztek kimutatták, hogy amikor a nők szeretkeznek, testükben ösztrogén hormonok termelődnek, amelyek a hajat fényessé, a bőrt pedig simává varázsolják.

A gyengéd, feszültségoldó szeretkezés csökkenti a bőrbetegségtől való szenvedés esélyeit, a bőrkiütést és a bőrhibát. Az izzadás tisztítja a pórusokat és ragyogóvá teszi a bőrt.

A szeretkezés elégeti azokat a fölös kalóriákat, amiket a romantikus vacsi alatt felhalmoztál.

A szex, az egyik legbiztonságosabb sport, amit valaha űzhetsz. Megnyújtja, megerősíti a tested majdnem minden izmát. Sokkal élvezetesebb, mint 20 hossz úszás és nincs szükség speciális sportcipőre sem.

A szex az egy azonnali gyógyír a vad depresszióra. Felszabadítja a test endorphinját a véráramlatban, amely ezáltal jó közérzetet biztosít, és jólét-érzetet eredményez.

Minél többet szeretkezel, annál többen kínálják fel neked azt. A szexuálisan aktív test hatalmas mennyiségű kémiai anyagokat bocsát ki, melyek neve feromon. Az ilyen finom szex parfümök őrjítik meg az ellenkező neműeket.

A szex a legbiztonságosabb nyugtatószer a világon. 10-SZER HATÁSOSABB, MINT A VALIUM.

A mindennapos csókolózás távoltarja a fogorvost. A csókolózás bátorítja a nyálat, hogy lemossa az oda nem való dolgokat a fogakról, és csökkentse a fogszuvasodást okozó savak szintjét, megelőzze a fogkő kialakulását.

A szex valójában enyhíti a fejfájást. A szeretkezés feloldhatja a feszültséget, amely korlátozza a véredényeket az agyban.

A sok szeretkezés kidugíthatja az orrot. A szex az egy nemzeti antihisztamin. Segít felvenni a küzdelmet az asztma és a szénanátha ellen.

Kiírlak magamból...

Kiírlak magamból, meggyógyulok.

Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni, és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni, és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.