Mindannyiunknak meg van a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák amik mindannyiunkban meg vannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé, és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen s a jót meglátni másokban... Addig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni, és amíg nem találod meg a helyed a világban...
2010. szeptember 22., szerda
Coelho....
2010. július 6., kedd
Majdnem látom...
2010. május 29., szombat
Pont ott...
Én hittem, hogy te leszel a fény aki felemel,
Most mégis az árnyékok ideje jött el
A szememet lehunynom sem kell
A csend megtöri a lelkemet s nincs jel
Hangokra már nem vágyom csak hangodra hogy átölelj
Most még is az éjszaka vár, és te nem vagy közel
A szememet lehunynom most kell
Merre menjek, hogy rádtaláljak hol ott leszel
Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott;ott sírok szerelmem, én is
Pont ott, pont ott lélekben veled vagyok
Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok érted én is
Pont ott, pont ott mindig veled vagyok
A csend megtöri a szívemet hidd el
Csak szöknék, elrejtőznék, de nincs búvóhely
Érzem félelmeim most támadnak fel mert méltatlan világ az
Hol a jóról hallgatni kell
Mondd, Merre menjek, hogy rádtaláljak hol ott leszel
Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok szerelmem, én is
Pont ott, pont ott lélekben veled vagyok
Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok érted én is
Pont ott, pont én mindig veled vagyok
Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok szerelmem én is
Pont ott, pont ott lélekben veled vagyok
Pont ott ahol álmodsz pont ott: érezlek, álmodom én is
Pont ott ahol álmodsz pont ott; ott sírok érted én is
Pont ott, pont ott ...
2010. április 11., vasárnap
Füveskönyv
Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok -emberek, eszmék, helyzetek-,
melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
2010. február 21., vasárnap
Szeretnék....
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...
2010. január 25., hétfő
Az idő...
Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, és a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két alapszabály van:
1. Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak elkölteni lehet... De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal.
A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben?
Elgondolkodtál?!
Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik Tőled.Csakhogy ez a mennyei mannaeső vagy játék – ahogy tetszik, bármikor véget érhet.
Érted?!
A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?
- Elköltenéd, az utolsó fillérig?
- Önmagadra?
- Azokra, akiket szeretsz?
- Idegenekre?
Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra, a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik, ismét kiutaltak részünkre 86400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet.
A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?
- Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját.
- Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy épen-egészségesen a karjába szoríthassa.
- Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját.
- Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontlássák egymást.
- Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba.
- A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet.
- És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett.
AZ ÉLET VARÁZSLATOS DOLOG! HASZNÁLJ KI MINDEN MÁSODPERCET, AMI MEGMARAD NEKED!
Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted.
- A Tegnap történelem.
- A Holnap rejtelem.
- A Ma ajándék."
2009. december 27., vasárnap
Kellemes Ünnepeket
2009. november 3., kedd
titok...

Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen." - Stephen King
2009. október 27., kedd
Az "Igazi"....
"...Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad,
2009. október 18., vasárnap
Női lét....
/Életkör - A női lét 13 életszakasza/
2009. október 9., péntek
Árnyék és fény...
Még hívnak csoda csodák
Ha bántón vad a világ, lépd át
Nézd azt, ami virág
Csak élvezd a lét minden ízét
A nappal az éjjel ezer színét
A perceknek száz évnyi báját
Az érzést, hogy őrült kaland vár rád
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Ha fáznál, az a magány, törd át
Ha elbújsz ki ölel át?
Ha félnél jön a barát, hívd hát
Mondd el neki mi bánt
Csak élvezd a napfény reményét
A Hold mindent átíró rejtélyét
A dallamba bújt lélek hangját
A szépséges lét minden álarcát
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út
Ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj nánáj nánáj, ná-ná-ná-ná-náj, nánáj nánáj, náj, náj
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út.
2009. október 8., csütörtök
Hol volt, hol nem volt....
Csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol-,
De fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol-,
Mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor-,
De látszol, látszol.
ref:Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még...
Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
Az időt várva, hogy hívd, hogy éld...
Vár rád fűtött ház és páholy-,
Hol a tábor, a sátor?
Hányszor lennél inkább máshol?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor-,
Csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol-,
Csak vádol, csak vádol.
2009. szeptember 11., péntek
Tedd a kezed...
Homlokomra,
Mintha kezed
Kezem volna
Úgy őrizz, mint
Ki gyilkolna,
Mintha éltem
Élted volna
Úgy szeress, úgy szeress,
Mintha jó volna,
Mintha szívem
Szíved volna
REFRÉN:
Úgy szeress, mintha jó volna
Úgy, mintha szívem szíved volna
Úgy őrizz, mint ki gyilkolna
Úgy, mintha éltem élted volna
2009. szeptember 10., csütörtök
Ígéret
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…” (Wass Albert: Nagyapám tanítása)
2009. szeptember 8., kedd
Ha most itt lennél
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd
Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd.
Szeress úgy te is: ahogy szeretném.
Szeress úgy te is, ahogy szeretném,
Ha most itt lennél,
kezedet kezembe tenném
Csak néznélek és várnék,
hogy szemeimben, mint tükörben magadat lássad
Ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Árnyékod lépd át, ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Ha most itt lennél magamhoz ölelnélek, hogy fájjon.
Arcodon tavasz nyíljon, azt kívánnám...
és ...
És megállna az idő,
Kék halálra többé nem várnál,
megtennék mindent, amit kívánnál.
Ha most itt lennél, egy napomat elmesélném...
hogy egyedül maradj többé nem engedném
De csak szavak jönnek, melyeket te sem hiszel el,
a telefon süketen hallgat senki nem felel.
Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna
a szerelem börtönében végleg bezárva.
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Ölelj még
Szeress úgy, ahogy szeretném
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
szeress úgy, ahogy szeretném...
Kérném ölelj még
Ölelj még...
2009. szeptember 7., hétfő
A világ közepén
most senki nem figyel.
Nincs bennem félelem,
A sok csillag velem.
Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.
Gyönyörű nappalok,
gyönyörű éjszakák…
Most csak a Hold figyel,
Irigyen néz le ránk.
Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…
Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.
A csendet hallgatom,
a csend , az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.
Nem olyan csábító,
Nem olyan harsogó,
Mint ez a „most-világ”,
-nem olyan számító.
Lehet, hogy tévedek,
hogy másképp is lehet,
hisz az én istenem
ez a kis gyertya lett.
Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…
Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.
Ki szívét osztja szét
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.
Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?
Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.
Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.
Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét
Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér...
2009. szeptember 1., kedd
Ima
A Mennyben, és a Földön is legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem
most és máskor is.
Jöjjön el az Én országom, ahol szerethetlek Téged
hiába szeretsz mást,
s ő is akar Téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön,
mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért,
ha már nem kell senki kölcsön.
Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,
én belehalok tudom, de mégis,
de még akkor is.
Mert szeretni kell lemondva szeretni kell várva,
összekulcsolt testek izzadt nyomorával.
Pedig jó lenne úgy,
ahogy szeretném én,
jó volna úgy,
ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljunk a gödör szélén
tehetetlen sírva.
Meg fogok halni,
s te nem értettél semmit,
meg fogok halni
mert nem tudtam adni
nem tudtam csak ennyit.
Nem tudtam mondani, amit kellett volna.
Csak akartam élni.
Neked játszani
Játszani nem félni.
Játszani neked a reggelt, a Nap első sugarával,
a reggelivel, melyet ágyba hozok annak,
ki kedvesem eljátssza.
Ahogy a Földön, úgy a Mennyben is
Te szeretsz mást,
én szeretlek téged
hogy engem fogsz szeretni sohasem ígérted.
Te nekem vagy!
de ugyanúgy másnak.
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is :
szeretlek
csak szeretlek akkor is,
még akkor is.
Szeress vigyázva,
ne szeress bántva
Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket, ki fésüli újra
Hogyan jutunk a semmiből, a mindeneken túlra.
Ámen.
Kérésem
Ajándékozz meg, a végtelennel!
Fénnyel, mi sötétséget oszlat el,
Mélységgel, ami magasba emel!
Jóval, ami széppé teszi, a rosszat,
Jelennel, mire épül a holnap.
Vággyal, ami emésztő tüzet olt,
Töltsd meg szívem, mi eddig üres volt!
Legyél közel, távoli napokon,
Izzó parázs, a téli napokon!
Önzetlenség légy, mindent akarva,
Titkot láttass, rejtélyt takarva!
Szorosan ölelj, s engedj szabadon,
Halld a lelkem, túllépve szavakon!
Egyetlen légy, mindenki közül,
Ajándék, kinek mindenki örül!
Legyél jóslat, pozitív jelekkel,
Remete-lak, végtelen terekkel!
Bölcsesség, mi gyermekien naiv,
Lágy ölelés, ami táncba hív!
Legyél csók szomjas ajkamon,
Ébredés, csodálatos hajnalon!
Simogatás, ami felöltöztet,
Szív, ahová lelkem beköltözhet!
Legyél pillanat, mi örökké tart,
Legyél minden pont előtti mondat!
Dallamként szállj felém, az éteren,
S tudni fogom, enyém, a végtelen!"
2009. augusztus 30., vasárnap
Vers
Ezt a verset ma reggel kaptam, nagyon tetszik, köszönöm szépen:
Néha fájnak a szavak,
Néha könnyt fakasztanak.
Mégis így jó, mégis oly szép.
Néha bántanak a dolgok,
Néha tehetetlenül forgok.
Mégis kell még, mégis szép az emlék.
Néha szép az élet,
Veled sosem félek.
Hadd, hogy így legyen, hidd el, kell nekem.
Néha az öröm a hab a kádban,
És te vagy a fény az éjszakában,
Hát fogadd el kezem és színezd ki életem.
Legyen kék, zöld, egy kicsit fekete, olykor sárga,
Így nem lesz majd csupasz, egyedül szomorkodó árva,
Látva szája tátva és csak a pillanatra várva,
Tudja majd, hogy mit kell tenni, nincs más hátra.
Néha szépek a szavak,
Néha mosolyt fakasztanak,
Tudjuk így jó, tudjuk így szép.